Hitvallásom, terveim, célkitűzéseim
Hitvallásomat „nagyon egyszerűen” meg tudom fogalmazni, hiszen már maga a szó is tartalmazza: van hitem és vallásom. Hiszek abban, hogy életünk nem véletlen műve. Hiszem, hogy céllal születtünk e földre és küldetésünk van. Hiszek abban, hogy életünk egyszeri és megismételhetetlen szentség. Hiszek abban, hogy minden ember élete csoda, s mindannyian, akik végig csináljuk ezt az életet, születésünktől – halálunkig tiszteletet érdemlünk. Hiszek abban, hogy az ember nem báb a saját életében, hanem szabad akaratával képes alakítani a sorsát. Hiszem és tudom, hogy életünk tanulási folyamat, így nem szabad megengedni magunknak, hogy ellankadjunk. Éberen és lelkesedésünket fenntartva kell törekednünk arra, hogy saját és környezetünk életét örömtelibbé, szebbé tegyük, vagy csak éppen élvezetessé és boldoggá a jelen pillanatot. Ha a terveimről kérdezel, elárulhatom: nagy tervezgető vagyok. Imádom a terveket: a napi, heti, éves, sőt 5 vagy 10 éves terveket is, melyeket folyamatosan „legyártok”magamnak, leírva mindezt a naplóimba, hogy utána akár évekkel később is – visszaolvasva megállapítsam, hogy teljesen másképp alakult! Néha sokkal jobban vagy finoman szólva nem az én elképzelésem valósult meg. Ettől függetlenül! Terveket készíteni jó! Célokat kitűzni nagyon jó! A megvalósításért harcolni, pedig egyenesen remek! De eközben soha nem felejtem: – Ember tervez…
Mi a siker titka?
A sikernek vannak objektív és szubjektív „titkai”. Egészen tárgyilagosan nézve: „világi siker” nincsen kemény és kitartó munka nélkül, ugyanakkor feltétlenül szükséges a hit, hogy minden, ami történik velünk a javunkra szolgál, még a legnagyobb kudarcok, szenvedések is tanítanak bennünket, ha másra nem, hát arra, hogy hogyan korrigáljuk az eddigi cselekedeteinket. Például azon elképzelésünket, hogy mi a siker. A siker számomra kettős fogalom, hiszen siker az, haegy kitűzött célt – legyen az saját vagy a környezetünk javára válót – meg tudunk valósítani, de még nagyobb sikernem érzem, ha a szó legigazibb értelmében képesek vagyunk meg és átélni az adott pillanatot, azt amelyikben éppen vagyunk. Ennek a most-ban való létezésnek a jelentőségét (noha már korábban is hallottam, olvastam róla) csak jóval később, életem második felében értettem meg. E szerint a siker, nem más, mint az egyetlen pontba sűrített létezés. Az, aki most vagyok. És ki ezért a felelős? Válaszolja meg mindenki saját maga! Hadd legyen ez az én titkom.